Nők Lapja Évszakok, 2018. ősz
Az újságcikket Pataki Beáta gondolatai alapján Soós Aliz készítette
Spirituális úton elindulni, a megfogható dolgokon kívüli világot és önmagunkat megismerni egyre több embert foglalkoztat. Mégis nehezen tudjuk elképzelni, hogy a mindennapokban, akár a munkahelyi szituációkban hogyan érvényesíthetnénk a spirituális elveket. Vajon hova vezetne, ha tényleg átültetnénk a gyakorlatba a szeretet, a béke, az összetartozás és a lelkünkre hangolódás eszméit?
Reggel bemegyünk a munkahelyünkre. Alig hogy betettük a lábunkat, a főnök lerohan minket egy sürgős feladattal. Minősíthetetlen stílusban beszél velünk, és kirúgással fenyegetőzik, ha nem leszünk kész időben. Ahhoz, hogy jól végezzük el a feladatot, elsősorban az intellektuális képességeinkre van szükségünk, amit az iq-teszttel mérnek. Az, hogy hogyan reagálunk a főnök viselkedésére, az érzelmi intelligenciánk szintjétől függ (eq). Az pedig, hogy mindez – a főnök stílusa, a sürgetés és a megoldandó feladat együttesen – mennyire teszi próbára a tűrőképességünket, és tudunk-e megingathatatlanok maradni, a spirituális intelligenciánk függvénye.
„A spiritualitás a lélek tudománya. Arra tanít, hogy az ember test, elme és lélek hármas egysége, és a lélek az ember igazi lényege. A lélek táplálja és tartja fenn az elmét és a testet, innen árad ki az életerőnk. A lélek maga a szeretet, ami mindenkiben ott van, ezért ezen a szinten mindannyian összetartozunk. A spirituális intelligencia az, amikor erre ráébredünk, és tudjuk, hogy minden pillanatban lehetőségünk van választani: az elménkre vagy a lelkünkre hangolódunk rá” – magyarázza Pataki Beáta, a Spiritualitás Tudománya magyarországi szövetségének előadója.
A problémák az elmében laknak
A mindennapokban javarészt az elménkben élünk. Az elme folyamatosan pörög, megállíthatatlanul zakatol, mint egy gyorsvonat, újabb és újabb gondolatok jönnek, amelyek érzelmeket generálnak bennünk. Ér minket egy inger – például összetűzésbe kerülünk egy kollégával –, és az elménk gondolatokat gyárt ehhez: „ez a kolléga szemét volt velem, mert kihagyott valamiből”. A gondolathoz rögtön csatlakozik egy érzelem is: „utálom ezt a kollégát, haragszom rá”. Végül az elme létrehoz egy hiedelmet: „le kell győznöm őt, különben ő győz le engem”. Elindul egy versengés, egy szembenállás, amiből csak az egyik fél kerülhet ki győztesen. „Ha az elmémre vagyok hangolva, akkor különállóságban gondolkodom, és odáig is eljuthatok, hogy mi ellenségek vagyunk. Tehát a másik legyőzése lesz a lényeg. Amikor valaki veszít és valaki nyer, ez a kiegyensúlyozatlanság hosszú távon beszennyezi a légkört” – mondja Pataki Beáta.
Amint az elménkre hangolódunk, kifelé figyelünk, másokat hibáztatunk, támadunk, védekezünk, egyszóval játszmázunk. Ez rengeteg energiát felemészt: ettől vagyunk fáradtak, kimerültek, és hosszabb távon ettől égünk ki. Teljesen más működésmód, amikor a lelkünkre fókuszálunk. „A lélek tulajdonságai a szeretet, a türelem, az állhatatosság, az öröm, az összetartozás élménye, egyfajta el nem múló boldogságnak a tudata, és az abban való megmaradás, a félelem nélküliség és a tisztaság. Ez a szeretetesszencia mindenkiben ott van. A spirituális intelligencia azt is jelenti, hogy tudom: az egyetlen tennivalóm a befelé figyelés, az önmagamra ismerés. Nem kifelé kell megoldanom a problémákat, konfliktusokat, hanem belül érdemes keresnem a válaszokat. Ha a lelkemre hangolódom, akkor már nem lesz célom a győzelem, nem erőltetem a másikra az akaratomat, mert az összetartozás tudata fogja áthatni a cselekedeteimet, a döntéseimet, és ez egész más helyzeteket fog szülni, mint az elmében való pörgés” – állítja szakértőnk. Nem hagyjuk, hogy egy pillanatnyi érzelem irányítsa a cselekedeteinket („dühös vagyok a kollégámra, mert kihagyott valamiből”). Ha egy kicsit elcsendesedünk, és befelé figyelünk, magasabb nézőpontból láthatunk rá a helyzetre. Rádöbbenünk, hogy nem a kolléga a szemét, hanem ezt a helyzetet ketten hoztuk létre. Az igazi feladat nem az, hogy őt megváltoztassuk, és nem is arra kell várnunk, hogy ő változik. Ha nem a másikkal vagyunk elfoglalva, hanem felismerjük a saját felelősségünket a kialakult helyzetben, fel tud szabadulni a belső erőnk. A kifelé mutogatás és a meddő csatározás helyett tudunk hozni egy tudatos döntést, és változtatni a viselkedésünkön, ami az egész helyzetet átszínezi, átalakítja.
„A nyitottságot fenntartani folyamatos erőfeszítés”
A Prezi az egyik leginnovatívabb magyar start-up vállalat, ahol a cégen belül lehetősége van a dolgozóknak jógázni, meditálni, a zenesarokban pedig bármikor zenélhetnek pihenésképpen. „A cég három alapítója nagyon nyitott a világra. Azzal a szemlélettel hozták létre a Prezit is, hogy legyünk kíváncsiak egymásra, működjünk együtt, és a termékünkkel segítsük, hogy jobb legyen a világ” – mondja Benkő Katalin, a cég HR munkatársa. Tréningekkel arra tanítják a dolgozókat, hogy tanuljanak meg visszajelzést adni egymásnak, legyen az akár pozitív, akár negatív, és legyen bennük egy nyitottság arra is, hogy sértődés nélkül tudják fogadni a visszajelzést. „Amikor lezárul egy projekt, visszanézünk, hogy mit csináltunk. Ennek nagyon fontos alapköve, hogy felejtsük el azt, hogy ki miben hibázott vagy kit lehet okolni. Bűnbakkeresés helyett ténymegállapítások születnek arról, hogy amíg A-ból B-be elértünk, mi minden történt. Lehet hibázni. Ha hibáztunk, megnézzük, hogy hogyan nem fogjuk elkövetni újra ugyanazt a hibát” – hozza példának Benkő Katalin.
A Prezi menedzserei napi szinten tesznek azért, hogy a cég szlogenjei ne csak hangzatos jelszavak maradjanak, hanem a mindennapokban is megvalósuljanak. Figyelnek a munkatársak szakmai és lelki szükségleteire, lehetőségeket biztosítanak nekik cégen belül a feltöltődésre, és négyszemközt is rendszeresen beszélgetnek velük, hogy a nyitottság és az együttműködés eszméje hosszú távon is fennmaradjon. „Ez egy napi erőfeszítés. Olyan, mint egy edzés: folyamatosan edzeni kell ezeket az izmokat, mert különben elsorvadnak. A pályakezdőknek vagy azoknak, akik egész más céges kultúrából jönnek, mindent meg kell tanítanunk ahhoz, hogy be tudjanak illeszkedni” – teszi hozzá a HR-munkatárs.
A TransferWise nevű nemzetközi pénzügyi vállalat is őrzi a start-up cégek nyitottságot, szabadságot képviselő kultúráját. „Az egyik budapesti alkalmazottunk okleveles jógaoktató. Vele minden szerda reggel egy órát töltünk gyakorlatok végzésével, így felfrissülve kezdhetjük a napot. A jogászunk Londonból heti szinten 10 perces meditációt tart videóhíváson keresztül, így még könnyebb a dolgozóinknak ezt beilleszteni a napjukba. Hetente csoportos focit és közös futást szervezünk, ami kiváló csapatépítő tevékenység is. Minden héten egyszer közös ebédet és reggelit tartunk, amikor mindenki együtt étkezhet és beszélgethet egymással” – sorolja a kezdeményezéseket Szabó Zsuzsanna, a cég HR-igazgatója.
Meditáció közben feltárul a lélek
A lélek, mint belső minőség megfoghatatlan, ezáltal nehéz megragadni, szavakkal leírni vagy elképzelni. Szerencsére vannak egyszerű, bárki által megtanulható technikák, amelyek közelebb visznek a lelkünk megtapasztalásához. Az egyik ilyen az ún. Jyoti meditáció. „Ez egy egyszerű csendben ülés. Válasszunk egy kényelmes helyet, és koncentráljunk magunk elé 20-25 cm-re egy pontra- például egy gyertya lángjára. Ezután hunyjuk le a szemünket, és őrizzük meg a figyelmünket a kiszemelt ponton. Közben ismételjünk magunkban egy szót – például azt, hogy szeretet vagy béke. Ha csendben ülök, nem figyelek a külső ingerekre, csak befelé, megtapasztalhatom a lelkemet. Az elme olyan, mint egy kiskutya, amelyik folyton ugrál, vakkant, szaladgál. Amikor meditálunk, olyan, mintha fognánk egy pórázt, és kikötnénk egy póznához. Ez a technika ezt teszi: megtanítja lecsendesíteni az elmét” – magyarázza Pataki Beáta.
A befelé figyelés nem más, mint a lélek megtapasztalása. „Az elmének az a tulajdonsága, hogy a figyelmet az érzékszerveken keresztül kifelé fordítja, és a külvilágba szétszórja. A figyelem pedig a lélek ereje. Ha folyton kifelé figyelünk, az erőnk felaprózódik, elenyészik, megszűnik. A spiritualitás az, amikor az elmét és az érzékszervek használatát megtanulom leállítani és figyelmen kívül hagyni. Tudomást szerzek arról, hogy van lelkem, ami nem az érzékszerveimen keresztül megtapasztalható, hanem ott van bennem, csak meg kell keresni. Itt van az igazi erő, ami mindent táplál, és nekem egy teendőm van: megakadályozni, hogy az elmém ezt az erőt szétszórja” – teszi hozzá szakértőnk.
Béke, erő, stabilitás
Ha elköteleződünk a saját lelkünk és a spirituális elvek mellett, az teljesen átalakítja az életünket. „Úgy is helyt lehet állni az életben, a családban, a munkahelyen, hogy a lelkemre hangolódom rá. Ha nem az elmének a hajszoló, soha nem nyugvó hatása alatt végzem a feladataimat, hanem megtanulok rákoncentrálni a lelkemre, az erőssé tesz. Amikor ebben az erőben maradva kezdem el a hétköznapi dolgaimat csinálni, akkor azt mindenki észre fogja venni. Sokkal fókuszáltabb, strapabíróbb lesz az ember, jobban átlátja a helyzeteket, szeretetteljesebbé és nyugodtabbá válik, kreatívabb ötletei támadnak, és ez hatással lesz a munkahelyi környezetére, a kollégáira, a munkavégző képességére is. Egy meditáló ember munkája négy másikét teszi ki, mert akkora erő van benne, hogy több ember feladatát is képes elvégezni” – állítja Pataki Beáta.
Ahol ez a fajta légkör hat át egy munkahelyet, ott az egész csapat sokkal együttműködőbb. Egy kutatás szerint 80 százalékkal megnő a hatékonyság azokban a munkahelyi vagy egyéb közösségekben, ahol a csapattagok meditálnak vagy spirituális alapelvek szerint működik a közösség.
Mi van, ha a környezet mást vár tőlünk?
Sokan, akik elindulnak egy spirituális úton, azt tapasztalják, hogy a világ nem ilyen, a munkahely meg pláne. Van, aki ilyenkor pályát módosít, mert rájön, hogy eddig sem azzal foglalkozott, amivel igazán szeretett volna. Vagy ráébred, hogy nem tud azonosulni azzal a fajta gondolkodásmóddal, amit az adott munkahely képvisel, ezért továbbáll. Olyan is van, amikor a spiritualitás iránt elköteleződött ember annyira erőssé válik, hogy képes lesz a környezetére pozitív hatást gyakorolni. Nem prédikál, nem kioktat, hanem egyszerűen az életével olyan példát mutat, amit mások is észrevétlenül követni kezdenek. „Ha valaki elköteleződik a spirituális, önismereti fókuszú élet irányába, és elmélyül ebben, akkor olyan tántoríthatatlanság és erő fog sugározni belőle, hogy ő fogja átalakítani a környezetét szép lassan, és nem fordítva” – mondja szakértőnk.
Persze előfordulhat, hogy annyira apró porszemek vagyunk egy nagy gépezetben, hogy esélyünk sincs azt átalakítani. Vannak, akik ilyenkor elkezdik hibáztatni a környezetüket: lehúzó a munkahely, negatívak a kollégáim stb. Ez megint nem egy spirituális nézőpont, hanem egy újabb játszma, ami az elménkből indul ki. Akkor tudunk a lelkünkre hangolódni, ha befelé figyelünk, és megvizsgáljuk, mi a szerepünk a kialakult helyzetben. Tudatosíthatjuk, hogy bár egy rendszer részei vagyunk, és bizonyos szabályokat be kell tartanunk, attól még a döntéseinkért mi vagyunk a felelősek: azért is, ha maradunk a munkahelyen, és azért is, ahogy a különböző szituációkra reagálunk.
Keretes: Miben segít az érzelmi intelligencia?
Ma már szinte minden munkahelyen alapelvként fogadják el, hogy a szakmai tudás és az intellektuális képességek csak kis mértékben járulnak hozzá ahhoz, hogy sikeresek és eredményesek legyünk. Az elmúlt évtizedek kutatásai szerint jóval többet nyom a latba, ha nemcsak tudásban, hanem érzelmileg is rendben vagyunk. Minél magasabb az érzelmi intelligenciánk, annál jobban tudjuk felismerni és kezelni a saját érzéseinket és mások érzelmi reakcióit. Képesek leszünk motiválni magunkat, önuralmat gyakorolni, kitartóvá válni, jól kezelni a konfliktusokat, empatikusnak lenni, és jó emberi kapcsolatokat kialakítani. Mindez tanulható, fejleszthető.
