Nők Lapja Psziché 2016.

Az újságcikket Zádrovich Aliz coach készítette

Szabad megélni a rossz érzéseket!

Az önismereti drámajátékok gyerekeknek szemlélete abból indul ki, hogy test és lélek állapota nagyon szorosan összefügg. A betegségeink, tüneteink mögött mindig van valamilyen érzelmi blokk, amire egy gyógyító játékban ráismerhetünk. Embereket választhatunk ki a testrészeink, szerveink, érzéseink szerepére. Abból, ahogy ők egymással viselkednek, ráismerhetünk, mi zajlik bennünk lelki szinten. A gyerekeknél sincs ez másképp.  Egy-egy szomatodráma foglalkozáson kiderülhet, mi történik a kicsi belső világában, milyen érzések kavarognak benne, és milyen szituációt nem tud megoldani.

„A gyerekeknek még sokkal könnyebb kivetíteni az érzéseiket tárgyakra, emberekre, mint a felnőtteknek. Óvodás koruktól teljesen természetesen működik ez náluk: azt játsszák, hogy a maci éhes, az autó mérges, miközben ezek az ő érzéseik. Ezért egyáltalán nem esik nehezükre beleélni magukat a játékba – kezdi Pataki Beáta gyermek szomatodráma csoportvezető, szakmai felelős.

A négyórás foglalkozások első része az összehangolódásról szól. „Itt nagyon nagy jelentősége van a mágikus gondolkodásnak, a szerepjátékoknak, a mesevilágnak: eljátsszunk a gondolattal, hogy mi lennél, ha bármi lehetnél. Mi lennél, ha növény vagy állat lennél? A második részben rajzolunk valamit – például a családfájukat vagy a testüket. Ekkor már eggyel beljebb megyünk, a gyerekek a saját belső világukat ábrázolják képileg. A harmadik részben kis csoportokra oszlunk, és elkezdődik a gyógyító játék: a gyerekek megjeleníthetik a térben a testrészeiket, de akár konkrét élethelyzeteket is. Főleg a kiskamaszoknál gyakori, hogy a saját életükből vett szituációkat játsszák el, például az iskolai konfliktusaikat” – magyarázza Pataki Beáta.

Érzelmi röntgenkép

A játékban 2-3 gyerek és ugyanennyi felnőtt vesz részt. A felnőtteknek leginkább az a szerepük, hogy kihangosítsák, megerősítsék a gyerekek érzelmeit. Van, amikor megduplázzák a gyerekek szerepét, és kimondják azt, amit a kicsik nem tudnának megfogalmazni. „Azt tapasztaljuk, hogy a gyerekeket általában meglepi az érzéseikkel való találkozás. Ha felszakad bennük valami vagy hirtelen szembesülnek egy negatív érzelemmel, akkor azt érzik, hogy ők rosszak. Nagyon gyengéden, gondoskodóan közelítünk hozzájuk, és megerősítjük őket abban, hogy nem baj az, ha dühösek vagy megbántva érzik magukat. Ettől felbátorodnak, és közelebb férkőznek a saját érzéseikhez” – állítja a szakember.

A gyerekekre már az gyógyító hatással van, hogy azt érzik, nincs velük baj, és igenis szabad megélni az érzéseiket. A testi betegségek is gyakran szinte azonnal meggyógyulnak egy-egy játék után. „Egy 9-10 éves kislánynak meg volt dagadva a bütyke. Amikor kiválasztotta a szereplőket, előkerült a kicsi-nagy viszony. Kiderült, hogy a bütyke volt az ő óvodás kori énje. Ebből világossá vált, hogy hiányzik neki az óvoda, mert ott sokkal többet lehetett játszani. Az anyukája döbbenten mondta, hogy akkor nőtt meg a kislány bütyke, amikor elkezdődött az iskola. Három hét múlva már nyoma sem volt a bütyöknek, mert elkezdtek otthon többet játszani” – meséli Pataki Beáta.

Kinek való? Nemcsak testi tünetek lelki okainak feltárásában lehet hatékony, hanem érzelmi elakadások esetén is, vagy ha nincs is konkrét probléma, de szeretnénk fejleszteni a gyermekünk érzelmi intelligenciáját, önismeretét. Három korcsoport van: 6-10 és 11-14, és 15-18 évesek.

Hogy zajlik? Egy csoportos foglalkozás háromórás, az egyéni konzultáció másfél órás, és bármikor lehet csatlakozni. Minden alkalommal más-más csoportok gyűlnek össze. Sokszor egy alkalom is elég az elakadás megoldásához.

Mi a szülő szerepe? A szülők nem vesznek részt a csoportos foglalkozásokon. A csoportvezetők a program után jelzik, milyen változásra van szükség a gyerek életében ahhoz, hogy jobban legyen. Az egyéni konzultációk pedig a szülővel együtt zajlanak.

Ahol kipróbálhatod: gyogyitopillanatok.hu

A gyerekek nem mindig tudják szavakba önteni, mi bántja őket. Sokszor csak a konkrét tünetek – viselkedészavar, szorongás, agresszió vagy testi betegségek– hívják fel a figyelmet arra, hogy valami nincs rendben a kis lelkében. Utánajártunk, milyen módszerek segíthetnek közel férkőzni a belső világukhoz.

Gyermekpszichodráma: A csodavilágban minden lehetséges!

A gyerekek mágikus gondolkodására épít a gyermekpszichodráma, amelyet Kende B. Hanna dolgozott ki. A csoportban a gyerekek meséket játsszanak el. Miközben a gonosz boszorkával vagy a hétfejű sárkánnyal küzdenek meg, valójában az érzelmeiket dolgozzák fel, a szorongásaikat oldják.   A foglalkozás elején az egyik gyerek kitalál egy mesét, majd kiválasztja hozzá a szereplőket a csoport tagjai közül.

Két csoportvezető van, és mind a ketten szereplőként is részt vesznek a játékban. „Mindig két tudati szinten vagyunk jelen: egyrészt a gyermeki énünkkel, aki játszik, és aki bármivé át tud változni a mese csodavilágában, másrészt a felnőtt énünkkel, aki folyamatosan értelmezi, hogy mi zajlik a játékban. Én sokszor dolgozom együtt férfi kollégával, mert így a gyerekek többféle szerepet tudnak kiosztani nekünk, akár a szüleikkel kapcsolatos érzéseiket is ránk vetíthetik” – magyarázza Drinóczky Viktória.

A mese árulkodik

A mese, amit a gyerek kitalál, az aktuális lelkiállapotát tükrözi. A történetben, a szereplőkben mindig megjelennek a saját lelki világának történései, szereplői. A csoportvezetők már a mese elhangzásakor tudni szokták, milyen érzelmi elakadás állhat a háttérben, és szereplőként úgy alakítják a történetet, hogy a végén megtörténjen a katarzis, az érzelmi feldolgozás.

„Sok évvel ezelőtt eljött hozzánk egy ötéves kislány az anyukájával. A kislány nagyon szorongó volt, nem mert idegen felnőttekkel beszélni, nem szeretett egyedül elaludni. Az anyukától megtudtuk, hogy rossz viszonyban váltak el a szülők, az apuka távol él, nem nagyon találkozik a gyerekkel. A kislány az egyik alkalmon elkezdett mesélni egy kis tündérről és egy anyuka tündérről, akik egy tündérkastélyban laktak, és csupa tündéres dolgot csináltak. A kis tündér éjszakánként kiszökött az erdőbe, és ott átváltozott oroszlánná. A sörényében virágok nőttek, ettől egyre bátrabb lett, és egyre messzebb merészkedett az erdőben. A harmadik éjszaka eljutott egy sötét házikóhoz. Mi, a csoportvezetők biztattuk, hogy kopogtasson be, és nézze meg, ki van odabent. Talán nem is olyan félelmetes, mint hitte. A kislány bekopogott, mire kijött egy sötét alak. Először nagyon megijedt, de kiderült, hogy az alak nem is gonosz. Ő is egy oroszlánszerű lény, aki meg tudja tanítani az oroszlánlányt vadászni. Innentől fogva együtt ejtették a vadakat, és az oroszlánlány egyre nagyobb és erősebb lett, és egyre ügyesebben vadászott. Végül ezt a nagy oroszlánt elvitte a tündérpalotába. Szétrúgta a hátsó kaput – egy textilt tartottunk neki ajtó gyanánt -, így be tudtak menni. A kis tündér azt kérte a tündéranyukától, hogy mindenki ehessen úgy, ahogy szeretne, ne csak tündéres dolgokat, hanem húst is. Számunkra ebből nyilvánvaló volt, hogy a kislánynak nem komfortos, hogy ennyire az anyukájához kötötten kell élnie. Volt egy félelme, ami kivetült az apára, akit nem ismerhetett – ő volt a sötét alak a kis házikóban. Nagyon katartikus élmény volt számára, amikor elmerészkedett a kunyhóhoz, majd onnan visszament a tündérkastélyba egy titkos ajtón, amit ő rúgott szét. A játék után nagyon hamar csökkentek a szorongásai. Az anyukának tudtuk jelezni, mennyire fontos lenne, hogy a kislány találkozhasson az apukájával. Segítettünk neki abban, hogy szét tudja választani a volt férje iránt érzett haragját a gyerek jogos igényétől” – meséli a gyermekpszichodráma csoportvezető.

Kinek való? Bárkinek, aki kedvet érez a szerepjátékhoz, kb. 5-től 13 éves korig. Mindenféle lelki probléma esetén hatékony, a szorongásoktól kezdve a viselkedészavarokon át az agresszióig.

Hogy zajlik? Zárt terápiás csoportban, általában 10 alkalommal, és mindig egy mesét játszanak el.

Mi a szülő szerepe? Kivételes esetektől eltekintve a szülők nem vesznek részt a csoport munkájában, de a csoportvezetőkkel bármikor konzultálhatnak.

Ahol kipróbálhatod: www.gyermekpszichodrama.hu

Itt olvashatsz róla: Kende B. Hanna: Gyermekpszichodráma. Osiris, 2003

Új szemléletmód az oktatásban

A magyarországi megoldásközpontú coaching képviselői most azon dolgoznak, hogy a hazai közoktatásba is behozzák ezt a szemléletmódot. Kidolgoztak egy képzést, amelyen szülőknek, pedagógusoknak és coachoknak tanítják meg, hogyan lehet jó kérdésekkel kihozni a gyerekekből a legjobb önmagukat. „Az iskolarendszer megreformálása kívül áll a pedagógusok és a szülők hatáskörén. Arra viszont van ráhatásuk, hogy hogyan reagálnak a gyerek viselkedésére, teljesítményére” – mondja Hankovszky Katalin megoldásközpontú tréner és coach.

Ez a megközelítés nem a hibákra, hanem a gyerekek erősségeire épít. „Az állami iskolarendszerben jellemző az, hogy a tanár kiáll, beszél, majd dolgozatban visszakéri, amit elmondott, és jól bepirosozza azt, ami nem jó. Azon van a hangsúly, hogy a gyerek mit rontott el. Vannak, akik ügyesen vissza tudják mondani az anyagot, és vannak, akik nem. Aki nem annyira ügyes ebben, azt nem ismerik el, nem jut rá figyelem, pedig lehet, hogy sok minden másban jó. Ez a szemléletmód arra is megtanítja a szülőket, pedagógusokat, hogy minden gyerekben találják meg azt, amiért megkaphatja az elismerést” – magyarázza Göntér Mónika megoldásfókuszú coach és tréner.

Középpontban a gyerek vágyai

A megoldásközpontú coachingban a jövőre vonatkozó kérdéseken van a hangsúly.

A coach – vagy a szülő vagy a pedagógus – arról faggatja kis ügyfelét, milyen jelekből veszi észre, hogy elérte a célját. Miből fogja tudni ő, a szülei, a barátai, hogy fejlődött? Miközben a gyerek részletesen és több nézőpontból körülírja a vágyott jövőt, megalkotja a fejében a saját megoldását, amit majd be tud építeni a gyakorlatba is. A konkrét szituációknál eszébe jut, mit is kellene másképp csinálnia, mint eddig. Így azt is megtanulja, hogy csak ő tehet azért, hogy jobban érezze magát. Lehet, hogy unalmasak számára az órák, de ezen nem tud változtatni. Persze ez nem jelenti azt, hogy továbbra is szenvednie kell ettől. „Igyekszünk kideríteni, hogy ő mit szeretne. Például azt mondja, arra vágyik, hogy élvezze az órákat. Akkor megkérdezem tőle: tegyük fel, hogy holnap bemész, és ugyanilyen unalmas az óra. Honnan veszed észre, hogy te valahogy mégiscsak jobban élvezed? Mik lesznek a jelei?” – hozza példának Göntér Mónika, aki maga is alkalmazza a megoldásközpontú megközelítést a saját gyerekeinél. „Ha összekapnak valamin, és árulkodnak egymásra, összehozom őket, és megkérdezem tőlük, mit szeretnének. Nem azt firtatom, hogy mi bántja őket. Ha tagadást fogalmaznak meg, megkérdezem tőlük, mit szeretnének ehelyett. Így a megoldás felé terelem a figyelmüket.”

Kinek való? A módszer bárkinél alkalmazható. Kifejezetten hasznos lehet nehezen megnyíló kamaszoknál.

Hogy zajlik? Vannak egyéni és csoportos coaching-ülések, de a kérdéseket a mindennapi szituációkban is tudják alkalmazni a szülők és a pedagógusok.

Mi a szülő szerepe? A szülők is megtanulhatják a módszert egy háromnapos képzésen.

Ahol kipróbálhatod: www.solutionsurfers.hu

Itt olvashatsz róla: Harvey Ratner és Denise Yusuf: Megoldásközpontú coaching gyermekekkel és fiatalokkal: A brief megközelítés. Z-Press, 2015